idezetek

1.	„Aki halandó, csak halandót szerethet halhatatlanul.” (József Attila)
2.	„Utunkat kísérje árnyék helyett fény S egymásért küzdjünk amíg az élet fénye ég.”
3.	Áldott csodának Tükre szemed, Mert engem nézett. Te vagy a bölcs, Mesterasszonya Az ölelésnek. Áldott ezerszer Az asszonyságod, Mert engem nézett, Mert engem látott. S mert nagyon szeretsz: Te vagy az Asszony, Te vagy a legszebb (Ady Endre)
4.	„Mondj igent, s tedd rá életed, Hogy szavad állod amíg a sír eltemet, Utunkat kísérje árnyék helyett fény, S egymásért küzdjünk amíg az élet fénye ég.” (Tóth Árpád)
5.	„…Szél vagy zápor talán, vagy egyszerûen az, hogy létezel Mozdítja meg itt és most a világot.” (Pilinszky János)
6.	„Jól csak szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” (A.de Saint-Exupéry)
7.	„Ami fél azt ne fogadd, Egészet akarj és egészet adj!” (Ady Endre)
8.	„Elmúlt, mint száz másik pillanat, S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek õrzik nem szavak.” (Végh György)
9.	„Jó érezni azt, hogy szeretlek nagyon és egyre jobban. Ott bujkálni két szemedben rejtõzködni mosolyodban. Érezni, hogy szemeim már szemeidben élnek és néznek. S érezni azt, hogy szép veled, és csak veled teljes az élet, Mert hisz csak egymást szeretve lehetünk boldogok.” (Illyés Gyula)
10.	„Amikor megszólal az orgona zenéje, Elhangzik mindkettõnk ajkán az igen Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze, Szeretni akarlak és megtartani mindörökre. Kezem feléd nyújtom, szívem Neked adom Melyet vissza soha nem kérek, Szeress egy életen át, úgy mint én Téged Akkor is ha megöregszünk, És akkor is, ha már nem élek.” (Ady Endre)
11.	„Rejtelmek ha zengenek, Õrt állok, mint mesékbe, Bebújtattál engemet talpig nehéz hûségbe. Én is írom énekem, ha már szeretlek Téged, tedd könnyûvé énekem ezt a nehéz hûséget.” (József Attila)
12.	„A szerelemben nincsenek évek, A szerelemben csak csókok vannak. A szerelemben jaj a fösvénynek! A szerelemben csak azok élnek, Kik szerelembõl mindent odaadnak.” (Gyóni Géza)
13.	„Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval, Csak Te, csak Én, örökké és holtomiglan, Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni, Lelkünk mélyén õszintén, igazán szeretni.” (Stendhal)
14.	„Érted vagyok, és Te értem vagy, Te értelmet és fényt adsz minden napnak Szeretlek én és kettõnk dolgán Nem változtat többé semmi már. Csak egy lány meg egy fiú – a dicsõ Gyõzelmi krónika, Az semmivé lesz, de az õ Történetük soha.” (Thomas Hardy)
15.	„Köszönöm az életnek, hogy Téged megadott köszönöm a sorsnak, hogy hozzám elhozott, áldom az utat, amelyre most léptünk vigyázz rá, hogy róla soha le ne térjünk.”
16.	„A szerelem alapja a tisztelet, ezt pedig a szerelembõl és barátságból kell megtanulni.” (Peter Ustinov)
17.	„Csak férfi és nõ együtt teszik az embert.” (Immánuel Kant)
18.	„Megpróbáltalak levegõnek nézni, de rájöttem, levegõ nélkül nem tudok élni.” (John Lenon)
19.	„A szerelem annyira mindenható, hogy képes újjáteremteni az embert.”
20.	„Ne rejtõzz el, úgy is látlak! Rád csukom a szempillámat. Benn dörömbölsz a szívemben, S elsimulsz a tenyeremben. S elsimulsz az arcom bõrén, Mint vadvízen a verõfény. Nagyon jó vagy, jó meleg vagy, Nagyon jó így, hogy velem vagy. Mindenekben megtalállak, S öröm markol meg ha látlak. Nézz rám, szólok a szemednek, Ne fuss el, nagyon szeretlek!” (Buda Ferenc)
21.	„Hinnünk kell, hogy valaki még szerethet bennünket, de nekünk is tudni kell szeretni…” (Goethe)
22.	„Mert kell valaki akihez beszélsz, Mert kell egy másik, mások ellen, Ne áltasd magad, ennyi az egész, De ez eltéphetetlen.” (Rab Zsuzsa)
23.	„Kis hajó az élet tengerén, ketten vagyunk, csak Te meg én, viharban, forró napsütésben. Halálig együtt az élet tengerében szeretni kell, nagyon szeretni, s minden vihart könnyebb elviselni. S ha majd egyszer véget ér az élet, utolsó mondatom: Szeretlek Téged.”
24.	„Összedõlhet fenn a magas ég, Leomolhat minden ami szép. Egy a fontos, hogy Te szeress. Minden más csak semmiség. Örök életet élsz velem Vár ránk a kéklõ végtelen, Mert a sors egymásnak szánja Kiket összeköt a szerelem.” (Edit Piaf)
25.	„Meghajtom magamat szerelmes szívedhez. Lehajtom fejem szerény életedhez, Életem öröme vígságod legyen, S bánatunk és fájdalmunk közös legye.” (Võlegény)
26.	„Tégy örökké boldoggá engemet, Néked adom tiszta lelkemet, Légy hozzám kedves és türelmes, Mert együtt élni csak így érdemes.” (Mennyasszony)
27.	„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Õ munkálkodik.” Zsolt 37, 4-5
28.	„Bármily csodálatos is az elsõ szerelem, semmi nem olyan felkavaró, mintha az ember kap egy második esélyt is a boldogságra.”
29.	„Jobban boldogul kettõ, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli társát… és a hármas kötél nem szaka el egyhamar.” Préd 4,9-12
30.	A szerelem gyönyörûséges virág, de meg kell lennie bennünk a kellõ bátorságnak hogy irtózatos szakadék szélén szedjük.” (Stendhal)
31.	„Egy óra hosszat szeretni: állati dolog. Egy éven át szeretni: emberi dolog. Egy életen át szeretni: angyali dolog. Egy életen át egyet szeretni: isteni dolog.” (Locardaire)
32.	„Az öröm akkor kezdõdik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.” (Micel Quoist)
33.	„Tégy engem mint egy pecsétet, a szívedre mint egy pecsétet a te karodra, mert erõs a szeretet, mint a halál kemény, mint a sír a buzgó szerelem, lángjai tûznek lángjai az Úrnak lángjai.” (Énekek éneke)
34.	„Hol a lány, ki lelkem röpülését Követni bírná te kívüled? És hol a férfi, aki én kívülem Szíved mélyére lemerülhet? Egymáshoz illünk, a teremtés napján Egymásnak voltunk már rendelve mi… Isten kötötte össze lelkeinket, Ember nem képes elválasztani.” (Heltai J.)
35.	„Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok, néma barátod, rabszolgád vagyok, alázatos és bizalmas barát, aki nem kér semmit, csak néz és imád, és nem akar lenni csak általad, csak az árnyéka annak, ami vagy.” (Szabó Lõrinc)
36.	„…És beleborzongok, látván, hogy Nélküled éltem.”
37.	„Boldogságban Veled élni, Ezt sohasem felcserélni. Így legyen.” (Bereczky Dénes)
38.	„Aki férjet vagy feleséget választ magának, elhagyja apját, anyját, és követ azt.” (Bibliai idézet)
39.	„Ha megszelídítesz szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon, és én egyetlen leszek a te számodra. Tessék , itt a titkom. Nagyon egyszerû: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (A kis herceg)
40.	„Hogyha szeretsz, add a kezed, És ne kérdezd, hogy ki vezet, És ne kérdezd, hogy hová megyünk, Csak azt kívánd, örökre együtt legyünk. (Love Story)
41.	„…élni már csak általad tudok. Járni, csak úgy ha te is lépsz velem, szólni, ha te szólítasz nevemen, látni, ha két szemed el nem bocsát…”
42.	„S ha megkérdezné valaki tõlem, Hogy mit jelentesz nekem, Lehajtott fõvel csak annyit mondanék: Semmi, semmi, csupán az életem.”
43.	„Indul a hajnal bíbor fátyola, Arany szálakkal átszõve már, Örök hûséget esküdni egymásnak Indul az ifjú pár…”
44.	„Nem nézve jövõt, s a világot, Szeressünk úgy, ahogy most szeretünk, S nem érezhetjük a múlás átkát, Csak azt, hogy milyen áldás életünk.”
45.	„Enyém vagy s én a tiéd, ebben bizonyos légy Itt vagy a szívemben bezárva mélyen. Piciny kis kulcsa elveszett: Most már örökre benn a helyed.” (Ismeretlen költõ XI.sz.)
46.	„A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz, hanem, az amikor mindketten ugyanabba az irányba néznek.” (A.de Saint-Exupéry)
47.	„Semmi sem ér többet a mai napnál.” (Goethe)
48.	„A szerelemnek még a boldogsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok tudománya.” (I. János 4:12)
49.	„Ölelj át két karoddal, E világon nélküled eltévedek. Szeress, óvj, bátoríts hiteddel S örökké veled leszek.” (Ormai László Csaba)
50.	„A szerelem ékköve a hûség, próbaköve a házasság. S minthogy magunkat szerfelett szeretjük, s ez nagyon jó, szeretjük õt, aki szeret, hisz ízlésünk hasonló.” (Paul Géraldy)
51.	„Te drágább vagy nekem, több vagy, mint önmagam, ki voltam, vagy leszek, ha élet még az élet, éljünk önzetlenül, élj értem s én teérted, élj nekem s én neked, ártatlan boldogan.” (Velaine)
52.	„Tudom azt, hogy a világra Egy Nap süt le melegen, S ez a Nap nem fönn az égen, Hanem lenn a szív mélyében van, S e Nap a szerelem.” (Petõfi)
53.	„Mindenkinek szüksége van valakire, akit jobban szeret önmagánál.” (Félix Timmermans)
54.	„Szól a szellõ, szól a víz, elpirulsz, ha megérted Szól a szem és szól a szív, folyamodnak te érted.” (József Attila)
55.	„Az élet egy angolkeringõ, mit eltáncolsz a sírig. Sorsod csupán attól függ, hogy kivel táncolod végig.” (Goethe)
56.	„A férfi sorsa a nõ.” (Jókai Mór)
57.	„…a házasság olyan, mint az oltás: olykor sikerül, máskor nem…” (Victor Hugo)
58.	„…a szerelmes Csillagot hordoz szemében: Annak nincs sötét s homály: Bár bolyongjon éj felében, Kedvesére rátalál.” (Vörösmarty Mihály)
59.	„A szerelem egy ostobaság, amit ketten követnek el.” (Napóleon)
60.	„Valakit szeretni annyit jelent, mint egyedül gyönyörködni olyan csodában amely mindenki más számára láthatatlan.” (F. Mauriac)
61.	„A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka: adni, mindig csak adni. Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.” (Goethe)
62.	„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belõle. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.” (Hamvas Béla)
63.	„Szívembe vágyat is csak vágyad olt már, Benned születnek gondolataim, Szavaim lángját lelked tüze szítja. Nem érek többet nélküled a holdnál amely az égbolt éji útjain Csak a leszállt nap fényét veri vissza!” (Michelangalo)
64.	„Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen…” (A.de Saint-Exupéry)
65.	„…És beleborzongok, látván hogy Nélküled éltem.” (József Attila)
66.	„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedve arca elûzi lelkünk bánatát, akinek egyszerû jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.” (Hemingway)
67.	„Tanúm legyen az ég, a föld, a tenger, A sok madár, a hal s minden ember, Neked adom a szívemet, senki másnak, Az életemet meg mellé ráadásnak!” (Goethe)
68.	„Keresek egy tökéletes párnát. Azt hiszem, valahol a tiéd mellett van.” (Ashleigh Billiant)
69.	„Elõbb-utóbb biztosan fellép a körülmények olyannyira kedvezõtlen elrendezõdése, hogy esküvõre kerüljön sor…” (Murphy)
70.	„…alig gyõztelek várni” (Ancsel Éva)
71.	„A házasodás a gondolkodás nélküli cselekvés tudományának legmagasabb szintû foka.” (Murphy)
72.	„Azt a szót, amely rajtad segíthet, te nem mondhatod ki saját magad számára.” (Abesszin közmondás)
73.	„Ekkor így szólt a királyfi: Te az enyém, én a tiéd, mától fogva senki emberfia el nem választ bennünket egymástól.” (Magyar népmesébõl)
74.	„Most valóság lesz minden édes remény, Mely ott él a szív rejtekén. Az élet és a szerelem tárt karokkal vár, S, hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll.” (Fagyejev)
75.	„Igézve álltam soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek- Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetõdtek, És éreztem: szívembe visszatér, És zubogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek.” (Tóth Árpád)
76.	„Karod fonja nyakam köré a szél, a napban csókod messzi tüze él, közelebb vagy hozzám mindenkinél.” (Szabó Lõrinc)
77.	„Szeretlek mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint fény a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak.” (József Attila)
78.	„Minden perecet csókolom, nem múlik ízed ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messzirõl kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.” (Szabó Lõrinc)
79.	„Akit párodul melléd rendelt az ég, Becsüld meg, szorítsd meg kezét, És ha minden álmod valósággá válik, Akkor se feledd, légy hû mindhalálig!” (Madách Imre)
80.	„Eljegyeztelek nehéz szerelemmel Téged, ki hû vagy és halk, mint az ég, S felesküszöm szelíd, szép kezedre, Hogy el ne hagyjalak, amíg csak élsz.” (Garai Gábor)
81.	„Az élet rögös útján Nekünk találkozni kellett, Hogy hitben, szeretetben Éljünk mi egymás mellett. Fogd meg hát kezemet, És én is veled megyek, Rád bízom magam, Mert nagyon szeretlek.”
82.	„Megfogom kezedet És megígérem neked, Hogy az élet rögös útján Végig elkísérlek. Boldogok leszünk, Hiszen én is szeretlek. Amíg szívem dobbanni fog, Hozzád mindig hû leszek.”
83.	„Arra születtem, hogy megszeressenek, S megszeressem én is azt, akit lehet. Arra születtem, hogy boldog is legyek, S továbbadjam egyszer az életemet.” (Adamis Anna)
84.	„Hittel és emberséggel, Elsõ te, kit vállalok, Kit szívvel, szóval vallak, És álomba se csallak. Kit bántani nem hagynék, Kiért tán ölni tudnék, Te édes-kedves társam, Miféle szerzõdés ez? Micsoda Isten írta, Mikor szívünkbe írta?” (Kafka Margit)
85.	„Nem az állandó fogadkozás a hûség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.” (Shakespeare)
86.	„Szeress, szeress, mint én szeretlek téged, Oly lángolón, oly véghetetlenül, Áraszd reám a fényt, s a melegséget, Mely isten arcáról szívedbe gyûl, Az a te szíved egyetlen világom, Nappal napom és éjjel csillagom.” (Petõfi Sándor)
87.	„Vagyok, mint megszegendõ kenyered, Mint színtadó tüzed a mint tiszta csermely, Ki holtakig kísér utad hú társaként.” (Yves Bonnefoy)
88.	„Elõször a szem csókol, aztán a kezem, mint tenger ömölsz el érzékeimen, mint tenger ömöllek én is körül, aztán part s tenger összevegyül.” (Szabó Lõrinc)
89.	„Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörûségek közt!” (Példabeszédek 4:23)
90.	„Minden féltett dolognál jobban õrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Példabeszédek 4:23)
91.	„A semmi a minden, A minden a semmi, Ahogy az elsõ percben, Csak úgy szabad szeretni.” (Gyurkovics Tibor)
92.	„Most már egymásba fonódó tûzzel égünk, jóban, rosszban együtt. Egymásért teszünk, egymásért élünk. Valóságunkká váltjuk a legszebb álmot, s teremtünk magunknak jövõt, otthont, családot.” (Gábris J.)
93.	„Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az õ szeretete teljessé lett bennünk.” (I. János 4:12)
94.	„Amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt, amit szemeddel rejtesz, szíveddel várd ki azt. A szerelembe – mondják – belehal, aki él, de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.”
95.	„A szerelem ékköve a hûség, próbaköve a házasság”
96.	„A nap kihûl, a Föld kiszárad, az ég üres lesz nélküled, és én senki vagyok, ha te nem vagy velem, annyira szeretlek!” (Sütõ András)
97.	„Egyetlen szív kell csak nekem, egy messzirõl dobbanó néma jel. Egyetlen szó: egy halk igen, amit egy magányos csillag üzen.” (S. Nagy István)
98.	„A gyepet nézem, talán a gyepet. Mozdul a fû. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerûen az, hogy létezel mozdítja meg is és most a világot.” (Pilinszky János)
99.	„...a szerelem olyan , mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt valónkba, és gyakran tovább zöldül a szív romjain.” (Victor Hugo)
100.	„Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk, Hogy egymásnak hûségesküt tegyünk, S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna, Gyermekünk szemében újra, s újra lobogna.”
101.	„A szerelem olyan bûn, amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül.” (Baudelaire)
102.	„…most tudom, hogy nagyon tiéd vagyok, szivárványosak mind a nappalok, hársillatúak mind az éjszakák, s téged virágoznak künn mind a fák, ezüstpárákban álmodó hegyek, tündéri folyók feléd lejtenek, melyek fölé az ámult ifjú hold aranyló arca szomjasan hajolt, s úgy csókolja a vizeket a fény, ahogy valóságban téged én.” (Hajnal Anna)
103.	„Azt hiszem, hogy szeretlek; lehunyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idõ mégis oly súlyos buckákat emel közéd – közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma. Ilyenkor ágya bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanul és jelzés nélkül. Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem.” (Pilinszky János)
104.	„Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhõjén, mely ragyog, És rajta túl derengõ csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod, hogyha megkeres, Mint napsugár, ha villan a tetõn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érzem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven simogat, Mint márciusi szél sírokat! Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem.” (Juhász Gyula)
105.	„Úgy élsz bennem akár a vérem, Nyitott szememben a világ, Fájdalmaink a létezésben. Vagy ép üvegben a szilánk! Belõlem már te ki nem válhatsz Mint a halál a születésbõl, Éjszakáimból az álmok. Élõk a múló idõtõl.” (Kiss Dénes)
106.	„Az életet véges-végig együtt kell leélni, úgy válik el, mit ér a nõ, és mit ér a férfi. Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni, A szerelem dal, melyet együtt kell megírni.” (Scsipacsov)
107.	„Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen. És én úgy õrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És végtelen nagy szerelemmel.” (Juhász Gyula)
108.	„Ha Veled vagyok, megáll az idõ, megszûnik körülöttünk a világ Karjaidban melegség, nyugalom fog át Érintésedtõl bizsergek, ha kezed, ajkad bejárja testemet Te vagy kire vágyom, Rád gondolok hosszú éjszakákon: Kézenfogva sétálok át Veled együtt az öröm pillanatán. Megszámlálhatatlan percek Millió csókjai után… Újra érezni akarom ajkadat, kezedet mely simogat… Érezni azt, hogy: Velem vagy.” (Németh Renáta)
109.	„Vagy a levegõ, amelyet beszívok, a táplálék, melyet visz a vér, a látásom vagy – tán meg is lepõdnék, ha tenszemeddel rám tekintenél; - vagy észrevétlen, mint ahogy a kéz, a szív, az agy, a gondolat, akármi, életem része, melyet bármikor keresetlen is meg tudok találni;- s bonyolult óramû, ha elvész egy alkatrésze, s tiktakja kihagy, olyan lennék nélküled; és csak akkor, csak akkor tudnám igazán: ki vagy.” (Szilágyi Domonkos)
110.	„Csókolj, csókolj, vágyj reám Ha álmodom, ölelj puhán Ha harapnék, tartsd az arcod Lángként, tûzként égd e harcot. Ha fázom, melegíts kérlek Adj reményt, ha érzed, hogy félek A jövõ távol, csak te vagy közel Amit akarunk, az jön el. Kincsed vagyok, hát õrizz úgy Mint önmagad, szeress úgy. Szemed színe, mosolyod íve én vagyok. Nézz e tükörbe. A szíved leszek, az életed Éhes a lelked? Én leszek életed Én leszek arcod, én leszek lábad… Ha akarod, leszek én Magad. De ha kéred, leszek tûnõ álom Hogy élj, örülj, én azt kívánom Lehetek múltad, ha azt akarod És leszek jövõd, ha úgy akarod. Hiányzol kedves, de nem követlek Álmodj rólam, s átölellek Ha vágy követel, magam adom Akard, ha én úgy akarom. Ha tûzzel égsz, én hevítelek Félelmednek remény leszek Itt vagy velem, fogd a kezem Legyél te, mi eljön nekem. Vagyonom vagy, és féltelek Mint önmagam, úgy õrizlek Ajkam társa, szemem fénye Te vagy az én szívem tükre. Legyél lelkem, a mindenem Csillapítsd le az éhségem Legyél a vérem, legyél a testem Dobbanásom, s lélegzetem. Álom vagy, s ne hagyj el Veled boldogság jön el A múltam elmúlt, s azt akarom, Legyél jövõm, mert most akarom.”
111.	„Ünneplésre jöttünk mind itt össze, De nem azért, hogy bárki fejét veszítse. Velünk a dolog már megtörtént. Örülünk, hogy rátok ez nem vet rossz fényt. Zavarosban ma ne halásszon senki, Örömében járja a táncot mindenki! Lakodalomba szólt a meghívó, Jó esetben reggelig lesz dáridó. Ügyesen ropd a táncot, Kapsz cserébe románcot. Kerüljünk hát az intrikát, Együtt múlassuk az éjszakát. De, ha valaki nem akar mulatni, Velünk fog hajnalban takarítani. Egyszerre járjuk mindnyájan, Szeretetben, boldogságban. Vigadjunk hát sokáig, Egészen hajnal hasadtáig, Ne töltsd most az idõt mással, Dínomdánom, mulatással. Élvezd a mulatságot, az éjszakát, Gondolatban maradj velünk egy életen át! Eljött ma végre a pillanat, Imre és Éva igen mondanak. Nem gondolunk most már semmi másra, Kézenfogva indulunk a világba, E naptól még boldogabbak leszünk már, Talán így telik el majd vagy 50 nyár!”